A melamint elsősorban a műanyagiparban alkalmazzák, mindenféle a környezetre és az élőlényekre is káros anyagokat készítenek belőle. Felmerül a kérdés, hogy miért kell akkor megenni? Hmm.. talán mert olcsó és amúgy is sok képződik belőle ipari melléktermékként... A melamin nem új dolog, Már 2006-ban (!) az USA-ban háziállatok tömeges elhullását okozta állateledelbe keverve. Emberekre is nagyon veszélyes, rövid távon kristályok képződnek miatta a vesékben és szétroncsolják azt. Bizonyára vannak egyéb káros hatásai is, de azokat eddig nem vizsgálták: "hosszú távú hatásai egyelőre ismeretlenek."
(A melamin sajnos valószínűleg nem az egyetlen dolog amit megetetnek az emberekkel.)
Kémai leírás: (wikipedia)
Előállítása ipari méretekben kalcium-ciánamidból történik. A kalcium-ciánamidból szénsavval vagy kénsavval ciánamidot szabadítanak fel, ezt alacsony hőmérsékleten való bepárlással nyerik ki. A ciánamidot enyhén lúgos oldatban (pH = 8-12), 50-80 °C-on dimerizálják, így diciándiamid képződik (képleteket lásd lejjebb). A diciándiamidot metanolos ammóniaoldatban, 160 °C-on, zárt térben hevítve egy tautomer vegyületen keresztül egy gyűrűs, trimer termék, a melamin képződik.
A műanyagiparban a karbamidhoz hasonló tulajdonságai miatt formaldehidgyanták készítésére alkalmazzák. A gyártási folyamat során a melamint formaldehiddel reagáltatják.[1] Az így nyert formaldehidgyanták hálózatos szerkezetű, hőre keményedő műanyagok. A bennük lévő szabad aminocsoportok (-NH2) könnyen reagálnak más vegyületek funkciós csoportjaival, pl. karboxil- (-COOH), hidroxil- -(OH) és amidcsoportokkal (-CONH-), így a melaminos formaldehidgyanta könnyen megkötődik más műanyagok felületén.[2] E tulajdonságai miatt különféle műanyagok (pl. akrilátok, poliészterek, epoxigyanták) festésére használják.[2]
Rovarölőszerként
A melamin ciromazin nevű származékát rovarölőszerként használják, mivel akadályozza a rovarok vedlését és bebábozódását.[3] A ciromazin melaminként beépül a növényekbe, így bekerül a táplálékláncba is.[4] Az emberben nagy mennyiségben vesekövességet okoz, hosszú távú hatásai egyelőre ismeretlenek.[4]
